Mi történik a csoportban?

A csoportos alkalmakkor egy nyitó, azaz "Hogy vagy?" kör után képzőművészeti eszközök, irodalmi művek, szövegek, a zene, a hangzások, a mozgás, a mozdulatok segítségével, behívásával, használatával végighaladunk az önismeret, a kapcsolatok, kapcsolódások útján, amely segíthet önmagunk, valamint a környezetünkben élők megértésében, abban, hogy valóban vagy még inkább lássuk, értsük magunkat, a másikat - és jobban ki tudjuk fejezni önmagunkat. A közös együttlétek a csoporttagok igény szerinti éppen aktuális helyzetének vagy az általuk felvetett téma megbeszélése mellett alkalmat adnak a személyiség alaposabb ismeretére, a saját kreativitásunk kibontakoztatására, az eddig esetleg elutasított vagy ismeretlen kifejezési formák (képzőművészeti alkotások készítése, szövegekkel való foglalkozás, ének, közös mesélés, stb.) újbóli kipróbálására, megélésére, valamint a fantázia előhívására, a szabad önkifejezésre.
Mindenki képes alkotni, az alkotás pedig érték - tehát mi magunk értékek vagyunk.

"Minden művészetterápiának közös alapja a nem verbális kommunikációra és kreatív kifejezésre helyezett hangsúly, olyan bizalmat ösztönző és biztonságos környezetet nyújtva, amelyben az emberek felvállalhatják és kifejezhetik erős érzelmeiket."

(Payne, 1993.)

Az alkotás szabadsága - Képzőművészet

Ahhoz, hogy létrehozzunk egy képzőművészeti alkotást, nem kell, hogy szó szerint (képző)művészek legyünk, nincs szükség olyan tehetségre, látásmódra, adottságokra, ami azoknak az alkotóknak van, akiket általában, külső mércék alapján a "művész" szóval illetnek.
Nem is az a cél, hogy esztétikailag kiemelkedő művelet hozzunk létre - a cél, a lényeg maga a folyamat, ami alatt a saját alkotás megvalósul, illetve a kész mű - ami a miénk.
Eszközként használhatunk szinte bármit, ezek lehetnek festékek, zsírkréta, pasztellkréta, filctoll, színes ceruza, szén, grafit, toll, de készíthetünk kollázst újságkivágásokból, fényképekből, használhatunk agyagot, só-, vagy készen vásárolt gyurmát, gipszet, ősszegyűrt újságot, lapokat, száraz virágot, készíthetünk digitális képeket, ábrákat számítógéppel - az eszközök tára szinte végtelen.
Az, hogy mihez nyúlunk, miben látjuk az eszközt, hogy kifejezzük az érzéseket és hogy ezt hogyan, milyen módszerrel, milyen folyamatban valósítjuk meg - majd a kész alkotás mit mutat meg mindebből - az a művészet.
Ezt járjuk végig egy-egy alkotás elkészítésénél a csoport alkalmakkor, ezt az élményt, érzést beszéljük meg, öntjük szavakba, ezáltal tesszük még inkább láthatóvá, ha kell átdolgozhatóvá, akár újra írhatóvá.

A betűk titka - Biblioterápia

A beszéd, az írás a kommunikáció fő eszközei, nélkülük elképzelhetetlen ma az élet.
Aki jó benne, sikereket érhet el - nem okvetlenül sikerkönyvek révén -, de jobban meg tudja értetni magát a környezetével, jobban ki tudja fejezni az érzéseit, gondolatait.
Aki úgy hiszi, nem a szavak embere vagy eleve zárkózottabb, érezheti, hogy számára sokkal kevesebb figyelem jut, illetve, hogy igazán nem is értik meg.
A szavakkal kifejezett érzelmek, gondolatok tűnhetnek teljesen magától értetődőnek - de nem mindenki számára.
A szavak mesterei, írók, költők alkotásain át nézünk rá arra, hogy az ő szavaik mit indítanak el bennünk, kik azok az alkotók, akik valóban megérintenek a műveikkel és melyek ezek - és kik, melyek azok, akik és amelyek bármi okból idegennek, befogadhatatlannak tűnnek.
A szép sorok nem jelentenek mindenkinek örömöt, megnyugvást - ahogy a búskomor, esetleg melankolikus művek sem okvetlenül szegik sokak kedvét. A sokszínűség a cél, éppen ezért a versek, írások, mesék, dal-, vagy reklámszövegek olvasásával, közös megbeszélésével ráláthatunk arra, hogy az egyértelműnek hitt mondanivaló olykor csak az adónál van, a befogadó más és más üzenetet kódol le belőle. Ez az, ami ott van mindenki életében - sokszor félreértésre okot adva.

A zene varázsa - Zeneterápia

Mondják, hogy a zene egy magasabb szinten működő kommunikáció, amely úgy közvetít a hangokkal, hogy érteni nem értjük - viszont tejes mértékben áthat, ezért teljes testünkkel, szívünkkel érezzük. Akár hallgatjuk, akár mi magunk hozzuk létre, feloldódhatunk benne - és magunkra is ismerhetünk, megtalálhatjuk önmagunkat általa. A zene átjár, a hangok hulláma, rezgése belénk költözik egészen addig, míg szól - és kicsit még utána is.
A számunkra kedves, érzelmeket kiváltó, megragadó, inspiráló, lelkesítő vagy éppen idegen, disszonáns hangok, zenék is előkerülnek a csoportban, hagyjuk, hogy ki-ki átadja magát nekik - majd megbeszéljük, hogy ki, mit tapasztalt, érzett, hogyan élte meg ezeket a dalokat, dallamokat. Így lehetőségünk van megismerni egymást egy új szempont alapján is - mi az, amit a másik örömmel, hallgat, mi az, ami megérinti - vagy éppen taszítja.
Nem kell zenésznek, zeneértőnek lenni, hiszen a zene mindenkié, aki nem műveli, az is szereti, része a napjainak. Viszont, kicsit alkotni ezen a téren is lehet, akkor is, ha nem játszunk hangszeren vagy nem tanultuk zenét: akinek kedve van, azokkal együtt énekelhetünk, használhatjuk "szabálytalanul" a hangszereket, lehet akár csak dúdolni, vagy élvezni azt, hogy ott vagyunk a csoportban, a rögtönzött "zenekarban". 

A mozgás ereje - Mozgásterápia

A mozgás éltünk része - ebbe beletartozik minden, egy apró kézmozdulat, egy mosoly ugyanúgy, mint az aktív sport, a tánc, a komoly fizikai erőnlétet, felkészülést igénylő mozgásformák.
A testbeszéd - egy mozdulat, egy felhúzott szemöldök, a magunk elé tartott kéz, a kitárt kar - sokkal több üzenetet, információt közvetít, mint a szavak, a beszéd, a verbális kommunikáció.
Így visszük bele a mozgást - vagy akár pont a mozgás hiányát, a mozdulatlanságot - a csoportfolyamatba, ránézve arra, hogy mennyi mindet elárul - vagy tart titokban -, mennyi erővel, mondanivalóval bír, milyen széles kifejezőeszköz az, ha mozdulunk, ha akár egy lépést is teszünk - vagy ha nem. Mit árul el, mit közvetít a testtartás, mit szeretne üzenni az, aki a mozdulatot végzi - és mit lát, fog fel, érzékel ebből, aki látja? A mozgás, de a mozdulatlanság is jelez, üzen, kifejez - ezt is megismerhetjük, tapasztalhatjuk a csoportban.