Színes szív

            művészetterápiás                                         csoportok és egyéni alkalmak 


Köszöntelek az oldalon!

Párdi Petra, szocio-, és művészetterápiás csoportvezető vagyok.
Az oldal elkészítésében először az a szándék vezetett, hogy a tanúsítvány megszerzéséhez szükséges harmadik tanévben, amikor a saját csoportvezetés a feladat, a ebbe a "vizsgacsoportba" jelentkezők minden információt megtaláljanak - tehát legyen egy hely, ahol biztonságban tájékozódhassanak, akár kérdezhessenek.
Mindez valóra is vált -, a hét tagból álló, első önismereti csoporttal 10 alkalommal, hetente egyszer, két és fél órában találkoztunk és izgalmas utazáson vettünk részt. Ennek során sok belső lámpást felgyújtottunk a különböző művészeti ágak-, eszközök segítségével és közben egymáson keresztül magunkat is még jobban megismertük.

Most pedig már azt szeretném, hogy ez a honlap váljon kiindulóponttá azok számára, akik szívesen részt vennének a leendő csoportokban vagy egyéni alkalmakon.
Elsősorban az önbizalom, az önismeret, az emberi kapcsolatok, a kommunikáció javítása terén indulnak majd a csoportok; de természetesen más is megjelenhet, szabadon teret adva a csoporttagok - illetve az egyéni jelentkezők - által behozott témáknak.


Miért Színes szív?

Az oldal nevének ötlete onnan ered, hogy az első évben magam is részt vettem a tanulmányok során a "saját élmény" megélésében, és azt tapasztaltam, hogy azzal, ha nyitunk, ha úgymond, kitárjuk a szívünket - ezzel kiadva sok fájdalmat, nehézséget - megkönnyebbülhetünk. Ezen kívül, nyílt szívvel be is fogadhatunk új élményeket, más nézőpontokat, megoldási módszereket, láthatjuk a világot mások szemén keresztül is. Ezzel lesz színesebb a lelkünk, a szívünk, és ebben a folyamatban változtathatjuk meg azt a benső színvilágot, ami nem tetszik, ami esetleg már túl sötét vagy túl szürke és egyhangú volt.
Így lesz színes a szívünk - általa a lelkünk, az érzelmi világunk.
Ez is célom a csoportok alakításával.

„A művészetterápia nem verbális természeténél fogva előnyös olyan esetekben, amikor a verbális terápiák nem nyújtanak segítséget.” (Liebermann M. 2005.)